Embolizálás

Embolizálás olyan minimálisan invazív endovascular beavatkozás, amely során egy katéteren keresztül embolikus anyagokat juttatnak a célérbe annak érdekében, hogy elzárják a véráramlást egy meghatározott területen. A beavatkozást általában képalkotó vizsgálatokkal kísérik, és főleg az érhálózatot érintő patológiák kezelésére használják.

Fő indikációk közé tartozik a hirtelen vagy fennálló súlyos vérzés kontrollálása, például gyomor-bél vérzések vagy poszttpartum hemorrhagia esetén; idegrendszeri vagy belső szervek tumorainak vérellátásának csökkentése, például chemoembolizációval vagy radioembolizációval; arteriovenosus malformációk és egyéb éreredetű elváltozások kezelése; valamint bizonyos esetekben műtét előtti vagy sürgősségi devascularizáció.

Módszerek és anyagok között szerepelnek a mechanikai eszközök, például koilek, valamint részecskék (például polyvinyl alkoholos vagy géltípusú microsphere-ek), illetve folyékony embolizálók (NBCA zselésített glükózvegyületek vagy EVOH-based anyagok). Speciális formái közé tartozik a transarteriális chemiombolizáció (TACE) tumorellenőrzésre, valamint a radioembolizáció Y-90 microsphere-ekkel, illetve a méh fibroma embolizációja (UFE).

Az eljárás során az interventional radiológus vékony katétert juttat egy nyitott artériába, részletes angiográfiával térképezi fel a célterületet, majd fokozatosan adják be az embolikus anyagot, amíg a visszafolyás vagy a véráramlás megszűnése meg nem történik. Utókezelésként gyakran megfigyelés, laborvizsgálatok és szükség esetén tüneti kezelés zajlik.

Kockázatok közé tartozik a nem célzott érintkezés miatti szöveti károsodás, érverés vagy ér-bomlás, fertőzés, fájdalom és post-embolizációs szindróma. Pályafutásában a sikeresség nagymértékben függ a beteg állapotától és a célér pontos megválasztásától.