Elpárolgás

Elpárolgás vagy párolgás a folyadék felszínén zajló átmenet, amely során a felszíni molekulák a gőz halmazába lépnek. A folyamat a forráspont alatti hőmérsékleten is végbemehet, és főként a felszínre korlátozódik. A molekulák akkor lépnek ki a folyadékból, amikor elegendő kinetikus energiaval rendelkeznek, hogy leküzdjék az összetartó erőket.

Az elpárolgás mértéke függ a hőmérséklettől, a felületi területtől, a külső nyomástól és a levegő mozgásától. Magasabb hőmérséklet, nagyobb felület, alacsonyabb nyomás vagy erősebb légáram gyorsítják a párolgást. A folyamat közben a felszín hűl, mivel a magas energiájú molekulák távozása energiát von el a folyadéktól, és ez a hűlés csökkentheti a további párolgást.

A párolgás energiája az elpárolgási entalpia. Folyadékoknál ezt az energiát meg kell adni a molekuláknak, hogy kilépjenek a folyadékból. A vízre vonatkozó érték körülbelül 40,7 kJ/mol, vagy körülbelül 2,26 MJ/kg a standard feltételek mellett. Ezért a párolgás hűtő hatással jár, képes hőt elvonni a közegből.

Előfordulása természetben és technikában egyaránt jelentős. Természetes környezetben a tavak és óceánok felületéről történő párolgás felel a levegő nedvességtartalmáért és a felhőzet kialakulásáért. Emellett ipari alkalmazásokban szárítás, desztilláció és párologtatás alapú hűtés révén használják. A párolgás mértéke erősen függ a környezeti feltételektől, például a hőmérséklettől, a nyomástól és a páratartalomtól.