Edzésigény

Az edzésigény olyan sporttudományi fogalom, amely a személy számára szükséges edzésstimulus mennyiségét és minőségét írja le a kívánt adaptációk eléréséhez. Magában foglalja a terhelést: mennyiséget, intenzitást, időtartamot, edzésmódot és gyakoriságot, valamint a regeneráció idejét. Erősen egyéni, és függ a kiindulási állapottól, edzésmúltjától, kortól, nemtől, genetikától, táplálkozástól, alvástól és az aktuális egészségi állapottól, valamint az edzésfázistól és a sportág követelményeitől.

A fogalom szoros összefüggésben van a túlterhelés elvével: az adaptációk akkor következnek be, ha a tréning stressz meghaladja a jelenlegi kapacitást, de a stimulus legyen arányos az egyén szintjéhez és a tervezett célnak megfelelően. Ha alulbecsüljük az edzésigényt, a fejlődés stagnál; ha pedig túlmagasítjuk, nő a fáradtság és a sérülés kockázata. A tervezés során ezért fontos a progresszió és a regeneráció egyensúlya, figyelembe véve a napi terhelhetőséget és az élethelyzeteket.

Értékelés és alkalmazás: az edzésigényt becsülhetjük teljesítménytesztek, edzésnaplók és terhelésmérő eszközök (például session-RPE vagy TRIMP) segítségével, valamint a fáradtság, a hangulat és az alvás monitorozásával. A periodizáció és az egyéni programozás célja, hogy a terhelést összhangba hozza a sportoló képességeivel, fokozatos stimulus-növelést építsen be a mesociklusokba, és deloadokkal vagy versenyfázisokkal csökkentse a terhelést.

Jelentősége: Az edzésigény a terhelés- és regenerációképesség személyre szabott összehangolását szolgálja, segíti a hatékony fejlődést és a sérülés megelőzését. A kifejezés használata leginkább a magyar edzői és sporttudományi irodalomban jellemző.