ENSOjelenségek

ENSOjelenségek, vagy El Niño–Southern Oscillation (ENSO), a trópusi Csendes-óceán és a kapcsolódó légkör-hidrológiai rendszerek időszakos, nem szezonális variabilitási jelensége. Az ENSO három állapotban fordul elő: El Niño, La Niña és neutrális periódus, amikor az első két esetben a tengeri felszíni hőmérsékletek (SST) jelentősen eltérnek az átlagtól.

Az El Niño az, amikor a Csendes-óceán keleti és középső részein melegedés és a kereskedelmi szelek gyengülése figyelhető meg, ami átrendezi a Walker-cirkulációt és világszerte megváltoztatja az időjárási mintázatokat. A La Niña ezt ellenkező irányban, a tengeri felszín alatti hőmérséklet-csökkenéssel és erősebb kereskedelmi szeletekkel jellemzi. Neutrális időszakban a rendszer visszatér a hosszú távú átlaghoz, és a here-Pattern ismét változatlanul mozog. Az ENSO ciklikus, de nichként kiszámíthatatlan időközökkel jelentkezik, gyakran 2–7 év közötti periódusokban.

Az ENSO állapotát főként a Niño 3.4 régió tengeri felszíni hőmérsékleti anomáliáinak mozgó átlaga alapján becslik, az úgynevezett ONI vagy Niño-3.4 index alapján. Például folyamatos pozitív anomália El Niño-t, negatív anomália La Niña-t jelez. Ezt a jelenséget rendszerint nemzetközi szervezetek figyelik és jósolják (NOAA CPC, IRI, WMO).

Globális hatásai széles skálán jelentkeznek: megváltozik a globális csapadék- és hőmérséklet-mintázat, gyakoriak extrém időjárási események, mint aszályok és árvizek különböző kontinenseken. A klímaváltozás hatására az ENSO intensitása és kimeneteinek kiszámíthatósága is vitatott terület, ezért a folyamatos kutatás kiemelt.