Diskurzuselemzés

Diskurzuselemzés, vagy diskurzuselemzési megközelítés, olyan interdiszciplináris terület, amely a nyelvet társas gyakorlattá alakító folyamatok vizsgálatával foglalkozik. A diskurzusok nem csak tükrözik a társadalmi valóságot, hanem formálják is azt, hatalmi viszonyokat, identitásokat és értelmezési kereteket hozva létre és reprodukálva. A terület nyelvészeti, szociológiai, pszichológiai és médiatudományi nézőpontokat ötvöz, és gyakran a kritikai, történeti vagy interakció-központú megközelítéseket kínálja. A legfontosabb munkatársak közé tartozik Michel Foucault, Jürgen Habermas, Norman Fairclough, Teun A. van Dijk és Ruth Wodak, akik különböző módszerekkel a nyelv és a társadalom közötti összefüggéseket tárják fel.

Az elemzések többsége kvalitatív, de megjelentek kvantitatív és korpusz-alapú módszerek is. Fő irányok: kritikai diskurzuselemzés (CDA); diskurzus-historikus megközelítés (DHA); interakció- és identitás-kutató diskurzus-elemzések, valamint discurzus-pszichológia.

Forrásai változatosak: politikai beszédek, médiatartalmak, interjúk, jogi dokumentumok és online tartalmak. Módszerek közé tartozik a kontextualizáció, szemantikai elemzés, intertextualitás, tematikus- és retorikai kódolás, részletes transzkripciók, és időnként korpusz- vagy számítógépes technikák.

Alkalmazása kiterjed a médiára, politikára, identitás és hatalmi viszonyok elemzésére, közbeszéd formálásának megértésére és oktatásban a kritikai gondolkodás fejlesztésére.

Kritikák: erősen interpretatív; a kutatói szubjektivitás kérdése felmerül. Ennek ellensúlyozására hangsúlyozzák a transzparenciát és a több nézőpont együttes alkalmazását.