Desztillálás

Desztillálás olyan fizikai-kémiai eljárás, amelynek célja a keverékek összetevőinek elválasztása forráspontjaik különbsége alapján. A folyamat során a keveréket megmelegítik, és a legillékonyabb összetevő gőzzé válik. A gőzt kondenzálva összegyűjtik, így a desztillált komponens különválaszhat a maradéktól. A desztillálás különböző formákban alkalmazható, például egyszerű desztilláció, frakcionált desztilláció, gőz-desztilláció és vákuumos desztilláció, amelyek eltérő eszközöket és körülményeket igényelnek.

Historikai megközelítés: A desztillálás az ókori és középkori tudományok része volt; nagy jelentősége volt az arab tudományos örökségben és később Európában a gyógyszeriparban és illóanyagok előállításában. Az alkoholtartalmú italok előállítása és az illóanyagok kivonása hozzájárult a módszer elterjedéséhez és fejlesztéséhez.

A fő típusok közé tartozik az egyszerű desztilláció, ahol a keverék legalacsonyabb forráspontú összetevője válik gőzzé; a frakcionált desztilláció, amely hosszú oszlopon keresztül vezetve többszöri kondenzáció után ér el tisztább desztillátumot; a gőz-desztilláció, amelynél a gőzt közvetlenül a folyadék fölé vezetve alacsonyabb hőmérsékleten is kinyerhetők illékony vegyületek; és a vákuumos desztilláció, amely a nyomás csökkentésével tovább csökkenti a szükséges forráspontokat és megóvja a hőérzékeny összetevőket.

Az alapvető berendezések közé tartozik egy üst vagy lombik a felfelé melegítéshez, kondenzátor és gyűjtőedény, valamint frakcionált desztillációhoz egy oszlop. A folyamat során hő, nyomás és megfelelő hűtés szabályozásával érhető el a kívánt elválasztás.

Alkalmazások közé tartozik a laboratóriumi kémiai analízis és előkészítés, ipari frakcionált desztilláció a petróleum-feldolgozásban, alkoholtartalmú italok gyártása, illóanyagok és illatszerek kivonása, valamint gyógyszeripari tisztítás és előkészítés.