Decentség

Decentség szó a magyar nyelvben a közösség által elvárt viselkedés, illem és tisztelet összességét jelöli. Eredetileg a latin decens „illendő, illendős” szóból származik, és a társadalmi normák teljes spektrumát írja le, amelyek a megfelelő beszédet, öltözködést és bánásmódot követelik meg.

Jellemző területei közé tartozik a nyelvhasználat, az öltözködés, a testbeszéd és a másik emberrel való bánásmód. Bár összetett és kontextusfüggő, gyakran kapcsolódik az udvariassághoz, de kívülállóként eltérő lehet a konkrét elvárás: közterületen, munkahelyen vagy családi eseményeken.

Történetileg a decentség a vallási és világi normák között mozogott, Magyarországon és közép-európában pedig részben a szerénységhez és a nemi elvárásokhoz kapcsolódott. A modern használat inkább a civil, tiszteletteljes kommunikációra és a közösségi együttélés fenntartására utal, függetlenül a személyes hitvallástól.

Napjain a decentség kifejezést a közbeszéd, a jog és a médiakörnyezet is alkalmazhatja: nyelvi kíméletesség, erőszak és szexuális tartalom korlátozása, illetve a közrend védelme. Kritikus megközelítések rámutatnak, hogy a fogalom kultúrától és időtől függően változik, és túlzott használata a személyes jogok korlátozásához vezethet.