Csigolyaösszeköttetések

Csigolyaösszeköttetések (articulatioe intervertebrales) a gerincoszlop csigolyái közötti csont- és kötőszöveti szerkezetek, amelyek lehetővé teszik a gerinc mozgékonyságát és puhatartását. Ezek a kapcsolatok három fő komponensből állnak: a csigolyák közötti sima ízületi felületekből (facett ízületek), a csigolyák közötti pulzusszerű kötőszöveti diszkuszból (intervertebralis diszkusz), valamint a gerincszalagokból és a gerincizomzatból.

A csigolyák közötti ízületek (facett ízületek) a gerincszalagok mellett biztosítják a stabilitást és irányított mozgást. Ezek a kis, sima ízületek a gerincszalagokhoz hasonlóan csökkentik a csigolyák egymáshoz való csúszását, és segítik a gerincszalagok terhelésének eloszlását. A gerincszalagok (ligamenta) erős kötőszöveti szerkezetek, amelyek a csigolyákat egymáshoz kötik, és megakadályozzák a túlzott mozgást vagy elmozdulást.

A csigolyák közötti diszkuszok (intervertebralis diszkuszok) a gerincszalagok és a csigolyák közötti puha, pulzusszerű kötőszöveti szerkezetek. Ezek a diszkuszok szorítják össze a csigolyákat, és segítik a gerincszalagok terhelésének eloszlását. A diszkuszok központi része, a pulpa (nucleus pulposus), víztartalmú és puha, míg a külső rétegük, a gyapjas korong (annulus fibrosus), erős kötőszöveti szálakból áll. A diszkuszok mozgékonyságát és puhatartását biztosítják, és segítik a gerincszalagok terhelésének eloszlását.

A csigolyaösszeköttetések sérülései, mint például a diszkuszok elmozdulása (hernia) vagy a csigolyák közötti ízületek elmozdulása (spondylolisthesis), gyakran fájdalmat és mozgásszűkítést okozhatnak. Ezek a sérülések gyakran a gerincszalagok vagy a gerincizomzat túlterhelése vagy sérülése következtében alakulnak ki. A csigolyaösszeköttetések egészségének fenntartása fontos a gerincszalagok és a gerincizomzat egészségének megőrzése szempontjából.