Citometriai

Citometriai módszerek a sejtek vagy részecskék fizikai és kémiai jellemzőinek gyors, multiparaméteres mérésére szolgálnak. A legelterjedtebb formája az áramlási citometria (flow cytometry), amely fluoreszcens jelöléssel ellátott sejtek egyenként haladnak át az optikai mérőcsatornákon.

A készülék fényforrásokat használ (általában lézereket), a detektorok pedig a szóródást és a fluoreszcenciát mérik. Egy sejt esetében többparaméteres adathalmaz keletkezik, amelyet statisztikailag elemeznek a sejttípusok, állapotok és jelölések felismerésére. A standard mérés során az elülső szóródást és az oldalsó szóródást (FSC és SSC) észlelik, majd a fluoreszcens jelöléseket többcsatornásúan értelmezik.

Fő technikák közé tartozik az áramlási citometria, a képcitometria (kép alapú sejtmérés, morphológiai és helyzeti adatokkal) és a tömegcitometria (CyTOF), amely fémjelölő antitestek segítségével rendkívül sok jelölést tesz lehetővé.

Alkalmazásai közé tartozik az immunofenotírozás klinikai diagnosztikában (például leukémiák és limfoid betegségek meghatározása), sejtciklus analízis és apoptózis vizsgálat, viabilitás- és funkcionális állapotok felmérése, fertőző és autoimmun állapotok kutatása, valamint ritka sejtek és keringő tumorsejtek felismerése.

Előkészítés és adatelemzés során jelölőellenőrzést és kontrollokat használnak, kompenzációval rendezik a spektrum-teljesedés mértékét, majd gating-módszerekkel az adott populációkat izolálják. Az adatelemeket FCS formátumban tárolják, és a MIFlowCyt iránymutatások segítik a standardizációt.

Műszereket tekintve a citométerek a folyadéktérbe vezetett sejten haladnak át, elülső és oldalsó szóródást mérve, a fluoreszcens jelölést detektálják. A szabványok közé tartozik az FCS fájlformátum és a MIFlowCyt, a minőségbiztosítás pedig QC-használattal történik.