Bronhiális

A bronhiális kifejezés a hörgőkkel kapcsolatos dolgokra utal. A hörgők a légutak alsó szakaszát alkotják, és a légcső (trachea) kilépésétől egészen a tüdő kisebb hörgőiig, a bronchiolusokig terjednek. A bronhiális szerkezet a légutak nyálkahártyáját, csillóhámot, mirigyeket és a falat alkotó porc- és izomrétegeket foglal magában. A bronchialis fa önálló keringéssel rendelkezik a tüdő vénás és artériás keringésétől elkülönülve; a hörgőfal vérellátását bronchialis artériák biztosítják.

Anatómiailag a jobb és bal főhörgő a légcsőből indul, belép a tüdőbe, majd lobáris (másodlagos) és szegmentális (harmadlagos) hörgőkre oszlik. A fokozatos ágszaporodás során a fal egyre vékonyabb és a porc szerkezete is elnehezedik, végül a nagy hörgőkben még porc található, a kisebb ágakban pedig már csak ín-szerű merevség és simaizom található. A nyálkahártya típusa változik, de jellemző a csillóhám és a hörgőmirigyek jelenléte, amelyek segítik a légúti nyák és kórokozók eltávolítását.

Funkciója a léghasználat biztosítása és a szájon át történő levegő előkészítése a tüdőbe. A bronhiális betegségek közé tartozik a bronchitis, az asztma, a bronchiectasis és a COPD-hez társuló hörgő-érzékenység. Diagnosztikája magában foglalja a hallgatózást, spirometriát, bronchoszkópiát és képalkotó vizsgálatokat; kezelése inhalációs bronchodilatátorokkal, korházi vagy otthoni inhalációs corticosteroidokkal, fertőzés esetén antimikrobiális terápiával és bronchialis higiénével jár. Etymológia szerint a szó a görög bronchía vagy latin bronchialisból származik, amely a windpipe vagy hörgő közeli jelentést hordozza.

Clíniai értelemben a bronhiális megnevezést gyakran használják a hörgőkkel kapcsolatos anatómiára és patológiákra utalva, de nem helyettesíti magukat a tüdő teljes rendszerével.