spirometriát

A spirometria olyan tüdőfunkciós vizsgálat, amely a tüdő térfogatát és a kilégzés közbeni légáramlást méri. Célja megítélni a légzőrendszer működését, és help a légúti betegségek diagnózisában, monitorozásában és a kezelés hatékonyságának értékelésében.

A vizsgálat során a páciens egy szilikon vagy műanyag szájcsövön át lélegzik, miközben a készülék mér a kilégzett levegő mennyiségét és az áramlás sebességét. A legfontosabb paraméterek közé tartozik a FEV1 (kilégzett levegő térfogata az első másodpercben), a FVC (kényszerített végső kilégzési térfogat) és a FEV1/FVC arány. Gyakran mérnek tágabb mutatókat is, például a maximális kilégzési sebességet (PEF). A vizsgálatot általában több, egymáshoz hasonló eredményt adó mérésből értékelik ki, és szükség lehet előzetes és bronchodilatátorral végzett testre vagy reversibilitási tesztre is.

Indikációk közé tartozik a gyanított obstructív (pl. asztma, COPD) vagy restriktív tünetek megerősítése, a sürgősségi vagy járóbeteg ellátásban történő monitorozás, valamint a műtét előtti tüdőfunkció értékelése. Kontraindikációk viszonylagosak: akut tüdőbetegség vagy jelentős dyspnoe esetén a vizsgálat elhalasztható; a vizsgálatot általában nem végzik terhelés alatt.

Az értelmezés során a személyre szabott referenciaértékekhez viszonyítják az eredményeket, figyelembe véve kort, nem, testmagasság és etnikai hovatartozásokat. Obstruktív mintázat esetén alacsony FEV1 és alacsony FEV1/FVC arány figyelhető meg; restriktív mintázat esetén alacsony FVC, gyakran normál vagy magas FEV1/FVC aránnyal. Reversibilitási teszt során a bronchodilatátor után bekövetkező FEV1 növekedés meghatározza a légúti hiperreaktivitást.

Biztonságos és rövid ideig tartó vizsgálat, de eredményei erősen függnek a beteg erőfeszítésétől és a technika helyességétől.