Bevonattípus

Bevonattípus kifejezés alatt olyan felületi rétegeket értünk, amelyeket egy hordozó anyagra visznek fel vagy amely a hordozó részévé válik. A bevonatok célja lehet a védelmi funkció, az esztétika vagy a funkcionális tulajdonságok módosítása: növelik a korrózió- és kopásállóságot, a hő- és vegyi ellenállást, javítják az elektromos tulajdonságokat vagy a biokompatibilitást.

A bevonatok osztályozhatók anyagcsoport szerint (organikus bevonatok, például festékek és lakkok; inorganikus bevonatok, például oxidok vagy kerámiák), illetve funkció alapján (védő, esztétikai, funkcionális). Fémes bevonatok, kerámiabevonatok és kompozit bevonatok ismertek. Alkalmazási módszer szerint elterjedtek a fizikai párologtatáson alapuló bevonatok (PVD), a kémiai párologtatáson alapuló bevonatok (CVD), galvanikus vagy elektrolitos bevonatok, anodizálás, valamint hő- vagy porlasztásos eljárások.

A bevonatok tulajdonságai közé tartozik a tapadás (adhesió), a vastagság, a pórusosság, a keménység és a rugalmasság, továbbá a korrózió-, kopás- és hőállóság. A kiválasztás során figyelembe veszik a hordozó anyagot, a szolgáltatási környezetet, a kívánt vastagságot és költségeket, illetve környezeti és szabályozási szempontokat.

Gyakorlati példák: autóipari védő- és külső bevonatok, elektronikában használt PVD rétegek, alumínium alkatrészek oxidálása (anodizálás), kerámiatartalmú és más hő- és kopásvédelmi bevonatok. A fogalom használata területenként eltérő lehet, ezért a kontextus fontos.