Autophagiareceptorok

Autophagiareceptorok, vagyis autophagiareceptorok, olyan adaptorfehérjék, amelyek a szelektív autofágia folyamatában megkülönböztetett célpontokat kötik össze az autofagoszómával. Ezek a receptorok lehetővé teszik, hogy az adott sejtben felhalmozódó ubiquitinált vagy egyéb jelölésekkel ellátott célösszetevők hatékonyan jutnak el az Autofagoszómához, és ott a LC3/GABARAP család tagjaival kapcsolódva az autofagózis során bekerüljenek a megemésztésre. A szelektív autofágia különböző típusaihoz különböző receptorok társulnak, így biztosítva a mitochondriák, peroxiszomák, fehérje-aggregátumok, kórokozók vagy endoplazmatikus retikulum részleteinek célzott lebontását.

A receptorok általában két fő funkciót látnak el: egy ubiquitinált vagy más jelöléssel rendelkező cargo megkötését, és egy LC3/GABARAP-hoz való kapcsolódást lehetővé tevő LIR-motívum révén az autofagoszómá-hoz való kapcsolódást. Ennek eredményeként a célpont a képződő autofagoszómára és onnan a válogatott bomlási útba kerül. A receptorok gyakran oligomerizálódnak, és különféle összetevőkkel együtt adják a kezdeti veszélyt jelölő cargo-t az autofagoszómához.

Példák a receptorokra: az emberi sejtekben a p62/SQSTM1, NBR1, CALCOCO2/NDP52, OPTN és TAX1BP1 központi szerephez jutnak a mitophagy, aggrephagy és xenophagy különböző formáiban. Az ER-érés során fontosak a FAM134B és CCPG1, míg a mitophagyban BNIP3, BNIP3L/NIX és FUNDC1 játszanak szerepet. Szerteágazóan működnek továbbá yeast-ben az Atg19 (Cvt-út), Atg32 (mitophagy) és Atg30/Atg36 (pexophagy) receptorok.

A receptorok működését gyakran szabályozzák post-transzlációs módosítások, például TBK1-aktiválás az OPTN és CALCOCO2 LIR-hoz való kötődésének erősítésére. A receptorok elegáns példái a szelektív autofágia finomhangolásának és a sejtek minőségi kontrolljának.