Arcmozgások

Arcmozgások az arcfelületi izmok összehúzódásával létrejövő mozgások összessége. Ide tartoznak a kifejező arcmimikák, például a mosoly, a szemöldök felhúzása és a szemkörüli mimika, valamint olyan nem kifejező mozgások, mint a pislogás, ajkak összeszorítása vagy az állkapocs mozgatása rágás közben. A fogalom a beszédhez, érzelmi kifejezéshez és társalgási interakciókhoz kapcsolódó arcműködés vizsgálatára használatos.

Az arcizmok többsége a facialis ideghez (n. VII., cranial nerve VII) rendelten idegileg beidegzettek. A legfontosabb izmok közé tartoznak a frontalis, a corrugator supercilii, az orbicularis oculi, a zygomaticus major és minor, az orbicularis oris és a platysma. A mozgásokat a primer motoros kéregből kiinduló corticobulbár pályák irányítják, az agytörzsben történő integrációval és reflexekkel egészül ki.

Az arcmozgások vizsgálatára gyakran használják az elektromiográfiát (EMG) az izmok aktivitásának felvételére, továbbá a Facial Action Coding Systemet (FACS), amely az arc mozgásait különálló akcióegységekre bontja. Emellett magas sebességű videózás és mozgásrögzítés segít a kutatásokban és az animációban.

Funkciójuk alapvető a társas kommunikációban és az érzelmek közvetítésében, valamint hozzájárulnak a beszédhez és az étkezéshez. Klinikai relevanciával bírnak olyan állapotok, mint arcidegbénulás (Bell-palsy), stroke utáni arcmozgások vagy dystonia; ezek diagnosztikája és kezelése magába foglalhat fizioterápiát, botulinum toxin alkalmazását és rehabilitációt.

Az arcmozgások ismerete fontos a számítástechnikai és médiafejlesztésben: realisztikus arcmozgások kifejlesztése érdekében alkalmazzák az animációkban, virtuális avatarokban és ember–robot interakciókban, ahol arcrigek és érzelemmegnyilvánítások hiteles megjelenítése a cél.