Alvásmegvonás

Alvásmegvonás az alváshiány egy formája, amely akkor következik be, ha az egyén nem jut elegendő, pihentető alváshoz. Oka lehet önkéntes korlátozás (például hosszú munkanapok, éjszakai műszak), alvászavarok (inszomnia, alvási apnoe) vagy környezeti tényezők (zajos környezet, bizonytalan ritmus). Gyakran előfordul akut formában, de krónikussá válhat, ha a rövid alvás hosszú időn át fennmarad.

Típusai közé tartozik a teljes alvásmegvonás (nincs alvás meghatározott időn át), a részleges alvásmegvonás (csökkentett alvásidő), és a szelektív megvonás (például REM- vagy mélyalvás megvonása). A REM-alvás-megvonás például a REM-fázisok parsimonikus hiányát jelenti, ami különféle kognitív és érzelmi hatásokkal járhat.

Hatásai széles körben tanulmányozottak. Rövid távon csökken a figyelem, a munkamemória és a döntéshozatali képesség, nő az reakcióidő és a hibaszázalék. Fáradtságérzés, hangulatingadozások, irritabilitás és microsleepek gyakoribbak. Hosszú távon növekedhet a testsúly, a glükóz-anyagcsere zavarai, a gyengült immunválasz és a szív- és érrendszeri kockázatok.

Kezelése és megelőzése a kiváltó okoktól függ. Alvás-higiéné javítása, rendszeres alvásidő betartása, koffein- és képernyőhasználat korlátozása segíthet. Krónikus problémák esetén érdemes alvászavarok kivizsgálását kérni, és szükség esetén kognitív viselkedésterápiát az inszomnia kezelésére. A krónikus alvásmegvonás súlyosan befolyásolhatja az életminőséget és egészséget, ezért fontos a megfelelő beavatkozás és életmódbeli változtatások.