Adatbázistáblák

Adatbázistáblák olyan adatszerkezetek, amelyeket relációs adatbázisokban használnak az adatok rendezésére és lekérdezésére. Egy tábla sorai rekordokat, az oszlopok pedig attribútumokat képviselnek. Minden oszlop megadja az érték típusát és a nevét; minden sor pedig ezen oszlopok értékeit tartalmazza. A tábla gyakran egy meghatározott entitást vagy koncepciót modellál, például ügyfelek vagy rendelések.

Az adatok integritását és hozzáférhetőségét a kulcsok és korlátozások biztosítják. Az elsődleges kulcs egyedi azonosító minden sorhoz; idegen kulcs pedig egy oszlop vagy oszlopok halmaza, amely egy másik tábla elsődleges kulcsára hivatkozik, ezáltal biztosítva a referenciális integritást. Az oszlopok adat­típusai között szerepelhetnek például integer, varchar vagy date, és különféle korlátozások, mint NOT NULL, UNIQUE, CHECK és DEFAULT érvényesek.

Kapcsolatok a táblák között kulcsok révén valósulnak meg. Egy-tábla-bejegyzésekhez kapcsolódóan lehet egy-az-egyhez, egy-többhöz vagy több-több kapcsolatok; utóbbi esetben általában kapcsolótáblákat használnak. A normalizáció célja a redundancia csökkentése és adatkonzisztencia megőrzése; a 1NF, 2NF és 3NF a gyakorlati tervezés alapjai, de a teljesítmény és lekérdezés költségei miatt gyakran alkalmaznak denormalizációt is.

Működtetés és implementáció: a táblákat általában SQL nyelvben hozzák létre és módosítják CREATE TABLE, ALTER TABLE, DROP TABLE utasításokkal, lekérdezéseket pedig SELECT, INSERT, UPDATE, DELETE formában hajtanak végre. Indexek segítik a gyorsabb keresést a releváns oszlopokon. Az adatbázistáblák kezelését jellemzően relációs adatbázis-kezelő rendszerek végzik, például MySQL, PostgreSQL, Oracle vagy SQL Server.

Az adatbázistáblák metaadatait a rendszeradatbázisokban tárolják; szerkezetük, oszlopok, típusok, kulcsok és kapcsolatok dokumentálva van. A táblák életciklusa magában foglalja a létrehozást, módosítást, bővítést és törlést, illetve a verziókövetést és migrációkat.