élhelyevesztés

Élőhelyvesztés olyan folyamat, amelynek során a természetes élőhelyek kiterjedése vagy minősége tartósan romlik, ami a bennük élő fajok számának csökkenéséhez és a biodiverzitás sérüléséhez vezet. Ez a jelenség gyakran gyorsabb, mint a fajok alkalmazkodási képessége, és ökoszisztémák szolgáltatásainak megváltozásához is vezethet.

Fő okai közé tartozik az urbanizáció és mezőgazdasági fejlesztés, infrastruktúra kiépítése, fakitermelés és bányászat, szennyezés, túlhasználat, valamint a klímaváltozás. Ezek a folyamatok egymással kölcsönhatva járulnak hozzá a területek elvesztéséhez, a természetes élőhelyek fragmentációjához és izolációjához.

Gyakori mechanizmusai a felületveszteség, a fragmentáció és a szegélyhatások, amelyek növelik a belső területek küzdelmét a külső környezeti nyomásokkal, és korlátozzák a fajok számára a szaporodási és táplálkozási területek közötti génáramlást.

Következményei közé tartozik a populációk számának és genetikai divergenciájának csökkenése, helyi kipusztulás, valamint az ökoszisztémaszolgáltatások gyengülése, például beporzás, víz- és talajkészlet védelme és klíma-szabályozás.

Mérés és értékelés során a területek kiterjedését és minőségét térképekkel és távérzékelési adatokkal figyelik nyomon. Használt mutatók közé tartozik az élőhelyek kiterjedése (AOO és EOO), a fragmentáció-indexek és a fenntarthatósági értékelések.

Példák közé tartozik a trópusi erdők gyors felszámolása, mangrove-állományok csökkenése és vizes élőhelyek drámai leromlása; urbanizációs területek növekedése is érinti számos ökoszisztémát.

Védelme és helyreállítása magában foglalja a védett területek létrehozását, területhasználati tervezést, élőhely-korridorok kiépítését, fenntartható gazdálkodást és ökoszisztéma-rehabilitációs projekteket.