üledékekévszázadoktól

Üledékek évszázadoktól, a kifejezés gyakran a hosszú ideig, évszázadokon át felhalmozódó üledékes rétegeket jelenti, amelyek környezeti és klímaváltozások hosszú távú nyomait őrzik. Ezek a rétegek beszállítói és környezeti feltételek összhangjában képződnek a folyóvizekben, tavakban, lápokban és telfelhalmozódó tengeri övezetekben. A korszakok közti különbségek gyakran a rétegzettségből, a lamelláknál és a biogén maradványokban olvashatók ki.

Kialakulás és jellemzők. Az üledékek évszázadokon át tartó lerakódása a vízenergia és az anyagáramlás kölcsönhatásából fakad. A tónusokban és tavakban például varvák alakulnak ki: évenkénti lamináció adja a rétegek időbecslésének alapját, míg más környezetben finomabb szemcseméretű, réteges üledék adja a hosszú távú feljegyzéseket. A környezet történetét pollen, diatómák, szerves maradványok és kémiai jelzőanyagok segítségével lehet értelmezni.

Kormeghatározás és analitikai módszerek. A dátumozásban elterjedtek a radiokarbon- (14C) kormeghatározás, a 210Pb és 137Cs használata az utolsó évszázadokra, az optikai lumineszcencia (OSL) és magnetosztratigria, illetve a tefróchronológia. A proxy adatok között szerepelnek a pollen- és szénizotópelemek, a diatómák, a charcoal és a vegyi nyomjelzők, amelyek a korurt mennyiségi és összetételi változásait tükrözik.

Alkalmazások és korlátok. Az évszázadokkal visszanyúló üledékek fontos forrásai lehetnek a klímaváltozás–környezet kapcsolatok feltárásának, a víz-hozasodás történetének és az antropogén hatások, például ipari szennyeződések nyomon követésének. Emellett archeológiai és történeti kutatásokban is hasznosak. Kihívást jelenthet a bioturbáció, a felhalmozódás felosztódása és a kormeghatározási bizonytalanságok kezelése.