diatómák

Diátómák (Bacillariophyta) a tengeri és édesvízi ökoszisztémák egyik legfontosabb algacsoportja. Sejtfaluk szilícium-dioxidból álló frustulát képez, amely két félből álló, egymásba illeszkedő kagylóként záródik. A frustula felülete finom ornamentikával, pórusokkal és mintázatokkal díszített, így a fajok megjelenése rendkívül változatos.

Formájuk szerint két fő csoportba sorolhatók: centrikusok és pennátusok. A centrikus diátómák általában korong- vagy henger alakúak, a pennátusok pedig oldalirányban hosszúkásabbak. Szaporodásuk túlnyomó részt aszexuálisan zajlik: a sejtosztódás során új, kisebb példányok keletkeznek, és a generációk során a méret csökken. A méret visszaállításához gyakran szükség van szexuális szaporodásra, amely új frustulát hoz létre.

Élőhelyei széles körben elterjedtek: a tengerekben, édesvizekben és nedves talajokban is megtalálhatók. Fotoszintetizálnak, pigmentjeik között megtalálható a fucoxantin; ennek köszönhetően gyakran barna színűek. A diátómák a globális primer termelés és a szén-dioxid felvétele szempontjából jelentősek, és fosszilis maradványaikból származó diatomás üledékek fontos forrásai a paleokörnyezet-kutatásoknak.

Gazdasági és ipari szempontból is jelentősek. A diatomás föld (diatomaceus earth vagy Kieselguhr) elsősorban szűrő- és tisztítószerekben, polírozóanyagokban használt, mikroszkopikus frustuláik miatt értékesek. Bizonyos fajok, például a Pseudo-nitzschia tagjai toxikus vegyületeket termelhetnek (domoikasav), ami halak és kagylók fogyasztása esetén emberre is ártalmas lehet.