ökoszisztémarehabilitáció

Az ökoszisztéma egy összetett, dinamikus rendszer, amely élőlényekből (biotikus tényezők) és a környezet élettelen összetevőiből (abiotikus tényezők) áll össze egy meghatározott területen. A rendszer energiaáramlással és anyagkörforgással működik, és a fajok, populációk és közösségek kölcsönhatásain keresztül szerveződik. A biotikus és abiotikus elemek összessége adja a struktúrát, amelyet jellemző a trophikus szintek hálózata, a szukcessziós állapotok és a környezeti megkönnyítő folyamatok.

Biotikus tényezők közé tartoznak a növények, állatok, gombák és mikroorganizmusok; abiotikus tényezők közé pedig a fény, hőmérséklet, víz, talaj, tápanyagok és a szennyezők sorolhatók. A rendszert a különböző élőlények közötti kapcsolatok jellemzik, például a táplálkozási szintek és a kapcsolatrendszerek hálózata, amelyek összekapcsolják az egyes populációkat.

Fő folyamatok közé tartozik az energia áramlása a trophikus szintek között, az anyagok körforgása a talajban és a vízben, a szukcesszió és a zavarok utáni visszarendeződés, valamint a fajok közötti interakciók, például predáció, versengés és szimbiózis. Emellett a különféle élőlények közösségei különböző módokon hozzájárulnak a környezet stabilitásához és alkalmazkodóképességéhez.

Az ökoszisztéma típusai között megtalálhatók a szárazföldi ökoszisztémák, mint az erdők, füves puszták és mocsarak, valamint a vízi ökoszisztémák, például édesvízi rendszerek és tengeri környezetek. Szolgáltatásai közé tartozik élelem és nyersanyagok biztosítása, víz- és levegőtisztítás, klímavédelmi funkciók és szénmegkötés, talajképződés, biológiai sokféleség megőrzése, valamint kulturális és esztétikai értékek.

Emellett az ökoszisztémák érzékenyek a külső hatásokra: élőhelyek fragmentációja, invazív fajok, klímaváltozás, szennyezés és túllépés. A megőrzés és helyreállítás ökoszisztéma-alapú gazdálkodást, védett területeket, fenntartható erdő- és vízgazdálkodást, valamint rehabilitációs intézkedéseket foglal magába.