évszakokban

Az évszakokban a Föld nap körüli keringéséből adódó, évről évre ismétlődő, megkülönböztethető időszakok. Ezeket alapvetően a Föld tengelyének dőlése és a Napból érkező sugárzás mennyiségének változása határozza meg. A Föld északi és déli féltekéjén általában ellentétes évszakok vannak.

A négy fő évszak a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. A tavasz a tél után következik, és a természet ébredésének időszaka. A nappalok hosszabbodnak, a hőmérséklet emelkedik, és a növények virágozni kezdenek. A nyár a legmelegebb évszak, amikor a nappalok a leghosszabbak. Ez az időszak gyakran a vakációkkal és szabadtéri tevékenységekkel kapcsolódik össze. Az ősz a nyár után érkezik, és a levelek elszíneződésével, majd lehullásával jellemezhető. A hőmérséklet csökken, és a nappalok rövidebbek lesznek. A tél a leghidegebb évszak, amikor a nappalok a legrövidebbek, és gyakran hó borítja a tájat.

Az évszakok váltakozása hatással van az élővilágra, az emberi tevékenységekre és a kultúrára. Sok mezőgazdasági munka, ünnep és hagyomány kötődik az adott évszakhoz. Az évszakok pontos kezdete és vége a csillagászati meghatározás (nap- és éjfélt a napéjegyenlőségek és a napfordulók jelölik) vagy a meteorológiai meghatározás (hónapokra bontva) szerint eltérhet. A Föld éghajlati öveitől függően az évszakok jellegzetességei is eltérőek lehetnek, például a trópusi területeken gyakran két évszakot, az esős és a száraz évszakot különböztetik meg.