égéstermékkibocsátás

Égéstermékkibocsátás a tüzelőanyagok égetése során felszabaduló gázok, részecskék és egyéb anyagok összessége. Az égés során keletkező fő komponensek közé tartozik a szén-dioxid (CO2), a szén-monoxid (CO), a nitrogén-oxidok (NOx), a kén-dioxid (SO2), az illékony szerves vegyületek (VOC-ok), valamint a részecskés anyagok (PM) és poliaromás szénhidrogének (PAH-ok). A CO2 üvegházhatású gáz, míg a CO, NOx, SO2 és a PM közvetlen levegőszennyezést okoz. Az NOx és a VOC-ok hozzájárulhatnak ózon és szmog képződéséhez. Az égéstermékkibocsátás lehet helyi vagy regionális, és függ a tüzelőanyag típusától, az égés technológiájától, a hőmérséklettől és a működési feltételektől.

Fő forrásai közé tartoznak a háztartási és ipari tüzelőanyagok használata (fa, pellet, szén, gáz), a közlekedési eszközök belső égésű motorjai, valamint az erőművek és különféle ipari folyamatok. Az égéstermékkibocsátás mennyisége és összetétele hely és idő szerint változik, és közvetlenül befolyásolja a levegőminőséget és az éghajlatot.

Egészségügyi és környezeti hatásai közé tartozik a légző- és kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatának növekedése, a levegő minőségének romlása és a klímaváltozás hatásai. Ezek miatt a kibocsátás nyomon követése, becslése és szabályozása fontos közegészségügyi és környezetvédelmi feladat.

A kibocsátásokat mérik és modellezik nemzeti és nemzetközi szinten. Jellemző eszközei a emisszió-nyilvántartások, határértékek és emissziós normák, valamint a technológiai és energiatakarékossági intézkedések felhasználása. A cél a levegőminőség javítása, a közegészség védelme és a klímavédelem érdekében történő kibocsátáscsökkentés.