árnyéka

Az árnyéka a fény útjában álló tárgy által létrehozott sötét területet jelenti. A kifejezés a főnév árnyék birtokos alakja, amelyet általában a tárgyhoz tartozó árnyék jelölésére használnak, például a fa árnyéka vagy az épület árnyéka. Nyelvi és szemantikai szempontból az árnyéka gyakran metaforikus értelemben is előfordul, utalva egy személy vagy jelenség sötét, rejtett vagy befolyásoló oldalára.

Fizikai oldalról az árnyék akkor keletkezik, amikor a fény útját egy tárgy részben vagy teljesen blokkolja. Az árnyék mérete és élessége függ a fényforrás típusától (egyetlen fényforrás vagy több észlelt forrás), a tárgy és a megfigyelő közti távolságtól, valamint a felület geometriájától. Gyakran megkülönböztetjük az umbra-t, azaz a teljes árnyékot, és a penumbra-t, azaz a részleges árnyékot. A felszín anyaga és felszíngeometriai jellemzői szintén formálják az árnyék megjelenését.

Kulturális és nyelvi használat szempontjából az árnyék gyakran jelöl rejtett vagy fenyegető elemet is. A kifejezés lehet személyek közti kapcsolatok metaforája, például „valaki árnyéka követi” vagy „egy közösség árnyéka a múltból”, utalva hatásokra vagy történeti rétegekre. A magyar nyelvben az árnyék és az árnyéka ellentmondásos fény-árnyék viszonyt is kifejezhet.

Lásd még: árnyék.