állóképességi

Az állóképességi fogalom a fizikai teljesítőképesség egyik alapvető kategóriája. A huzamos ideig tartó megterhelés fenntartásának képességét írja le, és magában foglalja a kardiorespiratorikus és az izomzat állóképességének összetevőit. Gyakran beszélünk kardiorespiratorikus állóképességről (a szív- és érrendszer, a tüdő és az oxigénfelhasználás kapacitása) és izomerő-állóképességről (az izmok hosszabb ideig tartó ismétlődő terheléshez való alkalmazkodása). Az állóképesség fejleszthető, és fontos a sportteljesítmény, a mindennapi tevékenységek és a közegészség szempontjából.

Fő determinánsai közé tartozik a kardiorespiratorikus rendszer hatékonysága (például VO2max, szív- és érrendszeri kapacitás, mitokondriális sűrűség), a kapilláris hálózat bővülése, az izomzat állóképessége és a laktátküszöb. Emellett számít a testösszetétel, a neuromuszkuláris tényezők és a regenerációs képesség. Edzéssel ezen tényezők többsége javítható: rendszeres aerob edzés, intervallumos edzés, tempóedzések és hosszabb, alacsony vagy közepes intenzitású edzések optimális váltakozása, kiegészítve megfelelő regenerációval, táplálkozással és alvással.

Értékelése során gyakori mérőeszközök a VO2max-teszt, a Cooper-teszt (12 perc futás), a beep-teszt és a hosszabb távú teljesítmény-időeredmények. Gyakorlati alkalmazások: sok sportágban alapvető az állóképességi edzés, és egészségügyi célokra is előnyös a rendszeres, mérsékelt vagy magas intenzitású aerob tevékenység.

See also: állóképesség, kardiorespiratorikus edzés, izomerő-állóképesség.