állapotjelleg

Az állapotjelleg olyan fizikai mennyiség vagy tulajdonság, amely a rendszer aktuális állapotát jellemzi, és értékét kizárólag az állapot határozza meg, nem pedig a megközelítés módja vagy az út, amelyen keresztül az állapotot elértük. Ezek a mennyiségek állapotváltozók vagy állapotfüggő tulajdonságok néven is ismertek.

Példák az állapotjellegű tulajdonságokra közé tartozik a hőmérséklet (T), a nyomás (P), a térfogat (V), valamint a belső energia (U), az entrópia (S), az entalpia (H) és a Helmholtz- vagy Gibbs-szabad energia (F vagy G). Ezeket gyakran a termodinamika állapotegyenletének segítségével írják le, és tömbösségek vagy szabályok alapján kapcsolhatók egymáshoz. Minden állapotnak vannak meghatározó jellemzői, amelyek a rendszert leírják, és ezek az adatok elegendőek ahhoz, hogy egy adott állapot közti változásokat kiszámítsák.

Az állapotjellegű mennyiségek ellentétben állnak a folyamatfüggő vagy útfüggő mennyiségekkel. Például a hőátadás vagy a munka értéke gyakran függ a rendszer és a környezet közötti útvonaltól és a folyamat részleteitől, míg az állapotjellegű mennyiségek változása csak az induló és a végállapot közötti különbségből adódik. Ennek köszönhetően az állapotjellegű mennyiségek értékei jól leírhatják a rendszert anélkül, hogy a megvalósítás részleteit figyelembe kéne venni.

Az állapotjelleg fogalma széles körben használatos a termodinamikában, mérnöki tudományokban és anyagtudományban: segít az állapotváltozások elemzésében, energiamegmaradás-törvények alkalmazásában és prototype-ok tervezésében, ahol fontos, hogy a döntéseket a rendszer aktuális állapotának ismeretében hozzák meg.