Érösszehúzódásból

Érösszehúzódásból, vagy vasoconstrikcióból, a véredények simaizomzatának összehúzódása miatt bekövetkező érszűkület jelenség. A folyamat a keringés szabályozásában központi szerepet játszik: rövid távon segíti a vérnyomás stabilizálását és a véráramlás újraelosztását, hosszabb távon pedig hozzájárulhat bizonyos kóros állapotok kialakulásához.

Fiziológiája során a simaizomzat összehúzódását elsősorban Ca2+ beáramlása és az aktin-mikrofilamentumok közötti interakció váltja ki. Endothelhez kötődő tényezők, például endothelin-1, erősítik a tónust, míg a nitrogén-oxid (NO) és más vasodilatorok ellensúlyozzák ezt a hatást. Az érből eredő és autonom idegrendszeri befolyás is meghatározza, hogy egy adott ér miként reagál. A reakciók helyi és szisztémás módon is megjelenhetnek, például hideg, stressz, hypoxia vagy gyulladás hatására.

Klinikai szempontból a fiziológiás érösszehúzódás rövid ideig és célszerűen zajlik, de tartós vagy széleskörű vasoconstrikció patológiához vezethet. Ilyenkor megemelkedhet a perifériás ellenállás és a vérnyomás, csökkenhet a szövetek vérellátása, és hozzájárulhat olyan állapotokhoz, mint hipertónia, vasospasticus angina, migrén vagy Raynaud-jelenség. Cerebralis vagy coronariális vasospasmus például szubakut vérzés vagy súlyos érbetegségek után fordulhat elő. Ezzel szemben a megfelelő endothelhez kötődő vasodilatátorokkal és autonom szabályozással a vasoconstrikció mérsékelhető vagy kivédhető. Összességében érösszehúzódás a vaszkuláris tónus egyik alapvető, de komplex kontrollált folyamatát alkotja.