Építésmód

Építésmód, az angol construction method megfelelője, a felépítés módját jelenti: egy épület vagy szerkezet megépítésének rendszere, beleértve a felhasznált anyagokat, technikákat és az összeállítás sorrendjét. Az építésmód a tervezéstől a kivitelezésen át az üzemeltetésig hatással van az épület teherhordó rendszerére, tartósságára, költségeire és energiahatékonyságára. A kifejezés gyakran utal történelmi korszakokra vagy regionális építési hagyományokra is.

Az építésmódokat széles körben csoportosítják teherhordó falazatú (tégla- vagy kőfalazat), vázas építésre (falazat nélküli szerkezet, amelyet acél- vagy vasbeton váz tart), illetve hibrid rendszerekre. A hagyományos építésben gyakori a tégla- vagy kőfalazat, míg a modern gyakorlatban a vasbeton- vagy acélszerkezetek dominálnak, gyakran előregyártott elemekkel együtt.

Gyakori hagyományos építésmódok közé tartozik a téglaépítés, a kőépítés és a faépítészet. A 19. és 20. században terjedtek el a vasbeton- és acélszerkezetek, amelyeket később prefabrikált elemekkel és moduláris megoldásokkal egészítettek ki. A mai projektekben pedig gyakran ötvözik a gazdaságosságot, a gyors kivitelezést és az energiahatékonyságot, előregyártott elemeket és hibrid rendszereket használva.

Az építésmód kiválasztását helyi anyagkészlet, környezeti és jogi követelmények, költségvetés és a kívánt funkciók befolyásolják. A fenntarthatóság egyre fontosabb szempont, ezért a modern építésben gyakori az energiahatékony szigetelés, megújuló energiaforrások integrálása és a környezeti hatások minimalizálása.