Élettanát

Élettanát, vagy fiziológia, a biológia egyik tudományága, amely az élő szervezetek működését vizsgálja a szervrendszerek szintjén és a sejtszint felett. A fiziológia központi célja a funkciók mechanizmusainak megértése és a homeosztázis fenntartásának leírása. Integratív megközelítést alkalmaz: a sejttől a teljes élőlényig, valamint a környezet kölcsönhatásain keresztül mutatja be, hogyan reagálnak a szervek és rendszerek a külső és belső hatásokra.

Fő ágai közé tartozik az emberi élettan, az összehasonlító élettan, valamint a sejtes és molekuláris élettan. Rendszerélettanban például kardiovaszkuláris, légző-, neuro-, vesé- és emésztő élettant vizsgálnak. Emellett kiemelkedő terület a testnevelési-fiziológia és a környezeti élettan. A kutatás során sokféle módszert alkalmaznak: elektrofiziológiai mérések (például EKG, EEG), képalkotó eljárások (MRI, PET, ultrahang), in vitro és in vivo vizsgálatok, állati modellek és számítógépes modellezés.

Történeti háttere szerint a fiziológia modern formáját a 19. században Claude Bernard és a homeosztázis fogalomának kidolgozó Walter Cannon alakította ki. Ma az élettan interdiszciplináris terület, amely foglalkozik az alapkutatással, a klinikai alkalmazásokkal és a biomedikai technológiák fejlesztésével.

Egyetemi képzésben az élettan alapvető biomedikai ismeret, amely számottevően jelen van a bachelor-, a master- és a PhD-képzésekben, illetve a klinikai pályák és a kutatási területek alapjául szolgál. Az élettani kutatások hozzájárulnak a betegségek megértéséhez, a diagnosztikához, a terápiás megközelítések kidolgozásához és a gyógyszerfejlesztéshez.