Állóvízben

Állóvízben olyan vízféleségek jelzője, amelyekben a víz áramlása minimális vagy teljesen hiányzik. A kifejezés gyakran a tavak, mesterséges állóvizek és régi mocsári tavak ökoszisztémáira utal, ahol a víz keringése nagyon lassú, vagy nincs meg. Ebben a környezetben a részecskék és az élőlények mozgása jelentősen különbözik a folyóvízben tapasztalható dinamikától.

Jellemzői közé tartozik a hosszú rezidenciális idő (a víz hosszú ideig marad ugyanabban a térben), a gyakori hőmérsékleti rétegződés és a vizsgálható fény- és tápanyagviszonyok érzékenysége. A víz oxigéntartalma a mélyebb rétegekben gyakran alacsonyabb lehet, különösen eutrofizált állóvizekben, ahol a szervezettség és az algásodás intenzívebbé válhat. A sűrű üledékképződés és a part menti növényzet gyakori jellemzői az állóvíz-környezetnek, amely idővel regenerálja vagy módosítja a vízminőséget.

Biológiailag az állóvízben élő élőlények egy része alkalmazkodott a gyenge áramláshoz. A gazdag vízi növényzet (vízitár, nád és más nádastó növények) árnyékos és benőtt partsávokat alakít ki, amelyeket különböző algák, planktonok és gerinctelenek használnak élőhelyként. Halak és egyéb állatok jelenléte nagymértékben függ a víz minőségétől, a fényviszonyoktól és az oxigénellátottságtól.

Kezelése és kezelési megközelítései közé tartozik a tápanyagbevitel csökkentése, az üledékeltávolítás, a mesterséges keverés és az oxigénellátás. Természetvédelmi és ökológiai szempontból gyakori megoldások a nádasszegélyek és védett, mesterségesen megőrzött vízgyűjtők létrehozása, amelyek helyreállítják a biológiai sokféleséget és javítják a víz minőségét.

---