vérrögképzdéses

Vérrögképződéses, helyes formában vérrögképződéses jelenségek összefoglaló neve, amely a vérrög (thrombus) kialakulásával és következményeivel foglalkozik. A vérrögképződés a normális hemostasis része, amely megállítja a vérzést sérülés után, de patológiás esetekben trombózist okozhat, ha a vérrög hosszú ideig marad vagy nagy keringési területen alakul ki.

A folyamat fő elemei közé tartozik a véredény endotheljének károsodása, a véráramlás állapota (stasis) és a fokozott véralvadási hajlam (a Virchow-triád). A vérrögök lehetnek vénásak, általában fibrin- és vörösvértestekben gazdagok, vagy artériásak, melyek gyakrabban tartalmaznak olyan fehérvérsejt- és plazmaelemeket, amelyek gyorsabb véráramlás mellett alakulnak ki. A klinikai kép a helytől függően eltérő: vénás trombózisnál mélyvénás trombózis (DVT) és tüdőembólia (PE) jelentkezhet, míg artériás thrombosis szív- vagy agyi ischaemiás eseményeket okozhat.

Diagnózisa általában a klinikai gyanú felvetésével kezdődik, majd célzott vizsgálatokkal erősítik meg: D-dimer laboratóriumi vizsgálat, ultrahangos sonográfia a végtagokon, CT angiográfia vagy MR vizsgálatok a tüdőben és agyban. Kezelése függ a trombózis típusától és a beteg állapotától, és általában antikoaguláns terápiát foglal magában (például heparin vagy származékaik, később közvetlen hatású anticoagulánsok). Fontos a rizikótényezők kezelése és a szükséges megelőzés, például mobilizáció, életmódbeli változtatások és egyéni profilaxis. A vérrögképződéses jelenségek összetettsége miatt a kezelés személyre szabott és hosszabb távú lehet.