végtagérintettség

Végtagérintettség egy orvosi kifejezés, amely azt írja le, hogy egy betegség vagy kóros állapot érinti a végtagokat. A végtagok alatt a felső végtagok (kínál kar, kéz) és az alsó végtagok (láb, lábfej) értendők. Az érintettség lehet részleges vagy teljes, egy vagy több végtagot érinthet, és lehet egyoldali vagy kétoldali.

A kifejezést elsősorban klinikai dokumentációban használják, hogy összefoglalják, mely végtagok érintettek és milyen mértékben. Az érintettség típusa alapján beszélhetünk motoros, érzékelési vagy vaszkuláris érintettségről, és megkülönböztethetők a proximális (tőnél közelebb eső) és distalis (csuklónál vagy ujjaknál lévő) érintettségi mintázatok, valamint az egyoldali vagy kétoldali lefutást.

Az értékelés során gyakran alkalmaznak részletes anamnézist, fizikális vizsgálatot, izomerő- és reflexvizsgálatot, érzészavarokat feltáró teszteket, valamint keringési állapot felmérését. Szükség esetén kiegészítő vizsgálatokra van szükség, például idegvezetési vizsgálatra (EMG/NCS), képalkotó vizsgálatra vagy laboratóriumi tesztekre. A végtagérintettség mintázata segíti a differential diagnózist és a rehabilitációs tervezést, és gyakran befolyásolja a prognózist is.

Példák: stroke okozta féloldali végtagérintettség; perifériás neuropátia esetén stocking-glove mintázatú érintettség; súlyos trauma utáni végtagkárosodás; autoimmun vagy gyulladásos betegségek által okozott végtagízületi érintettség; komplex regionalis fájdalom szindróma.

Összefoglalva, végtagérintettség nem betegség, hanem leíró kifejezés arra, hogy mely végtagok érintettek egy kórfolyamat során, és ez alapvető a diagnózisban, kezelési tervezésben és rehabilitációban.