vállalását

Vállalását egy alapszóval, a vállalás szóval képzett grammatikai forma, amely a magyar nyelvben az adott személyhez tartozó vagy annak tulajdonát képező vállalást jelöli, és általában az igei cselekvés tárgyaként funkcionál. A szó a vállalás nevéből származik, amely az „vállal” igéből képződött főnév; az ige jelentése túlmutat a fizikai vállaláson, magába foglalja a felelősség vállalását vagy egy feladat elvállalását. A -ás képzővel képzett főnévhez a magyar nyelv a possesszív és a tárgyesethez kapcsolódó ragozásokat társítja, így a -át/-ét formában és a -t jelölésével együtt gyakran jelenik meg a mondatban.

Használatát leggyakrabban a mondat olyan szerkezetében találjuk meg, ahol a vállalás a cselekvés közvetlen tárgya és mögötte egy harmadik személy birtokos jelzése áll. Példák a mindennapi és írott nyelvben:

- Elfogadták a vállalását. (Meg van felelve az adott személy vállalása.)

- A vállalását teljesíteni kell. (Az adott személy vagy szervezet vállalásának teljesítése szükséges.)

További formai megjegyzések: a szó többes számra vagy más személyre is ragozható, például „vállalásait” a többes számú vállalásokra utalva, vagy „vállalásai” a többes vagy általános értelemben használt alakokra. A formát általában összekapcsolják más mondatrészekkel az Alapvető nyelvtani összefüggésekhez igazodva.

Összefoglalva, a vállalását a vállalás főnévből képzett, birtokos és tárgyi relációt kifejező alak, amely konkrétan valakinek vagy valaminek a vállalását jelöli. Lényeges szerepe van olyan mondatszerkezetekben, amelyben a cselekvés tárgya egy adott személy felelősségi kötelezettségének vagy feladatának elvállalását fejezi ki.