vákuumcsövek

Vákuumcsövek, vagy egyszerűen csövek, zárt elektronikai eszközök, amelyek belsejében vákuum található és legalább két elektródát tartalmaznak: katódot és anódot, gyakran kiegészítő rácsokkal. A katód felmelegítésével elektronok bocsátódnak ki; az anód pozitív feszültséggel vonzza ezeket, így áram folyik. A rács potenciáljának változtatásával az áram erősen szabályozható, ami erősítés vagy gyors kapcsolás lehetőségét adja. A vákuum megakadályozza az elektronok ütközését gázmolekulákkal, ezáltal magas belső ellenállást és gyors válaszidőt érhetünk el.

A csövek főbb típusai közé tartoznak a diodák (két elektróda), triódák (katód, anód és rács), a tetroda- és pentóda típusok, valamint különféle teljesítménycsövek. Ezeket használták például rádiókészülékekben, televíziókban, korai számítógépekben, és speciális erősítő- vagy oszcillátor-konstrukciókban RF és audio alkalmazásokhoz.

Napjainkban a vákuumcsöveket nagyrészt felváltották a félvezető eszközök, de továbbra is használják ideiglenes vagy speciális feladatokra, például nagyhullámú RF erősítőkben és elektromos gitárok erősítőiben, ahol a jellegzetes hangzást keresik. Üzemeltetésükhöz magas feszültség és gondos kezelést igényelnek; üvegcső törése vagy repedése baleset- és sérülésveszélyt jelent.