vonalvezetés

Vonalvezetés a közművek, közlekedés és településtervezés területén használt kifejezés, amely a vonal vagy útvonal jogilag és technikailag követendő pályájának meghatározását jelenti. Alkalmazási területei közé tartozik a közúti és vasúti pályák, vezetékek (gáz, víz, elektromos és optikai hálózatok), valamint települési hálózatok és fejlesztési projektek. Célja a biztonságos, költségvetés- és környezeti szempontból fenntartható megoldások megtervezése, figyelembe véve terepviszonyokat, tulajdonosi jogokat és hatósági előírásokat.

A vonalvezetés két alapvető geometriai összetevője a vízszintes és a függőleges irányítás. A vízszintes vonalvezetés a középvonal egyenes szakaszait, kanyarokat és átmeneti íveket kezeli, ahol a kanyarívek sugara, a látótávolság és a gördülékeny közlekedés fontos. A függőleges vonalvezetés a pálya esését és magassági viszonyait rendezze, például lejtéseket és a látási feltételeket befolyásoló tényezőket.

A tervezési folyamat felméréssel kezdődik: terepviszonyok, geotechnika, környezeti hatások, jogi korlátok, tulajdonosi és érintett érdekek felmérése. Ezt követi alternatívák értékelése, költségvetés és határidők megállapítása, környezeti és forgalomhatásvizsgálat, majd a részletes tervdokumentáció és engedélyezés.

Eszközök és eredmények: felmérés, GIS, CAD/BIM tervezés, és forgalomdinamika-modellezés a járműdinamika és látótávolságok értékeléséhez. A jó vonalvezetés hozzájárul a hosszú távú üzemeltetési költségek csökkentéséhez és a közlekedés hatékonyságához.