vonalkódos

Vonalkódosnak vagy vonalkódos rendszereknek nevezzük azokat a jelölési és olvasási megoldásokat, amelyek optikai eszközökkel, sorozatként megjelenő vonalak és tereik formájában kódolják az adatokat. A kódot általában termékre, csomagolásra vagy eszközre helyezik, és egy vonalkódolvasóval vagy okostelefonos alkalmazással olvassák be. A felolvasott adatok egy adatbázisban vagy vállalati rendszeren belül visszakereshetők.

Két fő típusa van: 1D (lineáris) vonalkódok, például UPC/EAN, Code 39 vagy Code 128; és 2D vonalkódok, például QR-kód, Data Matrix vagy PDF417. 2D kódok több információt képesek tárolni és gyakran kamerával vagy intelligens olvasóval gyorsan kiolvashatók.

Használatuk széleskörű: kereskedelemben a termékazonosítás és árazás, készletnyilvántartás, logisztika, szállítás, egészségügy vagy könyvtári rendszerek. Előnyei közé tartozik a gyors adatrögzítés, a reduced emberi hiba és a jobb nyomon követhetőség. Hátrányai lehetnek a megfelelő megvilágítás és tisztaság követelményei, a 1D kódok korlátozott adathartalma, valamint az olvasóeszközök kompatibilitása és állapota.

A vonalkódok szabványait főként ipari szervezetek határozzák meg, például EAN/UPC, Code 39, Code 128, Interleaved 2 of 5 és a 2D szabványok QR-kód, Data Matrix és PDF417. A technológia történelme a 20. század közepére vezethető vissza; a kereskedelmi alkalmazás elterjedése a 1970-es években kezdődött. Ma a vonalkódok továbbfejlődnek: 2D kódok, okostelefonos olvasás és integrált adatkezelt rendszerek révén.