vonalkóddal

A vonalkód (barcode) optikai jelrendszer, amely adatok gyors és gépi olvasását teszi lehetővé. A jel sávokból és üres részekből álló mintázat, amelynek szélességei és elrendezése kódolják a numerikus vagy alfanumerikus adatokat. A vonalkódokat két fő típusba sorolják: 1D (egyenes) vonalkódok, például UPC, EAN és Code 128, illetve 2D (mátrix) kódok, például QR-kódok vagy Data Matrix, amelyek több adatot tárolhatnak.

Működési elvük egyszerű: beolvasó fényt vagy lézersugarat vet a jelre, a sávok és üres részek kontrasztja alapján bináris adatot állít elő, amelyet a rendszer értelmez. A szimbólum típusa meghatározza az adathalmazt és a hibajavítás lehetőségeket.

Használati területek széleskörűek: kereskedelemben a termékek azonosítására, árazásra és készletnyilvántartásra szolgálnak; logisztikában a szállítások nyomon követésére és raktárkészlet ellenőrzésére használják; könyvtárakban, kórházakban és egyéb intézményekben a kölcsönzések vagy készlet nyomon követése történik. A vonalkódok gyors beolvasást, egyszerű integrációt és megbízható adatszolgáltatást kínálnak.

Hátrányok: sérült vagy koszos kód megnehezíti vagy megakadályozza az olvasást; szükség van megfelelő olvasóberendezésre és szoftverre; az 1D vonalkódok adatkapacitása korlátozottabb, míg a 2D kódok több adatot képesek tárolni, de nyomtatás és olvasás követelményei vannak.

Történelem és jövő: a vonalkód-technológia fejlesztése a 20. század közepére nyúlik vissza; a modern rendszerek az 1960-as–1970-es évekre érkeztek, és az első kereskedelmi siker 1974-ben, a UPC-kóddal történt. Azóta a 2D kódok térnyerése és az RFID megjelenése kibővítette a lehetőségeket, de a hagyományos vonalkódok továbbra is alapvető eszközei maradnak az adatgyűjtésnek.