vizualizációra

Vizualizációra vonatkozóan a köznyelvben a vizuális adatreprezentációk széles köre értendő: adatok és összefüggések grafikus megjelenítése, amelynek célja a megértés gyorsítása és a kommunikáció hatékonyságának növelése. A vizualizáció nemcsak eszköze az adatelemzésnek, hanem önálló információközlési forma is, amely a trendek, kiugró értékek és kapcsolatrendszerek feltárására szolgál.

Jellemző típusai közé tartoznak a statisztikai diagramok (oszlop-, vonal-, kördiagramok), a hőtérképek, a geometrikus és hálózati ábrázolások, a térképes vizualizációk, valamint az interaktív diagramok. Haladó alkalmazások között ott van a háromdimenziós vizualizáció, illetve a virtuális és kiterjesztett valóság alapú megjelenítés. A vizualizáció folyamata általában adat-előkészítéssel kezdődik (tisztítás, normalizálás), ezt követi a releváns jelölések és skálázás kiválasztása, majd a legmegfelelőbb grafikai forma és interakciók megtervezése.

Az alkalmazási területek széles skálájára jellemző, hogy a vizualizáció támogatja a tudományos kutatásokat, üzleti elemzéseket, oktatást, médiát és kommunikációt, geoinformációs rendszereket, várostervezést és egészségügyi helyzetek elemzését. Jelentős szempontok a pontosság, a torzítás minimalizálása, a célközönség figyelembevétele és az egyszerűség megőrzése. A vizualizáció története a 18. századi grafikai megoldásoktól a mai interaktív eszközökig vezet, és folyamatosan fejlődik a nagyobb adatkapacitások és a felhasználói interaktivitás igényeinek megfelelően.