viszonyulása

Viszonyulása a viszonyulás birtokos alakja, amely a magyar nyelvben a viszonyulás jelentését viszi tovább úgy, hogy kifejezi valaki vagy valami módját, ahogyan egy adott dologhoz vagy jelenséghez viszonyul. A szó a viszonyul igéből származó főnévi alak, és a possessív rag -a/-e hozzáadódásával jelöli, hogy ki viszonyul vagy milyen viszonyulásról van szó. A viszonyulást gyakran jelöli a vmihez- vagy vmivel való viszonyulás kifejezés, például viszonyulása vmihez vagy viszonyulás vmivel.

Etymologiai és grammatikai háttér: a viszonyulás képzővel képződik, amelyet a magyar nyelvben a jelenségnek vagy kapocsnak tekintik; a viszonyulásba a possessív rag révén utalhatunk arra is, hogy egy objektumhoz, személyképen vagy szervezethez képest hogyan áll vagy hogyan állítja be magát. A viszonyulása tehát az adott alany (ország, vállalat, intézmény, személy) viszonyulási módját, álláspontját vagy kapcsolódását fogalmazza meg.

Használat: a viszonyulása kifejezést tipikusan formális vagy analitikus szövegekben használják, amikor valaki vagy valami viszonyát egy jelenséghez, szabályhoz, értékhez vagy csoporthoz szeretnénk leírni. Gyakori a politikai, gazdasági, jogi, illetve társadalomtudományi diskurzusokban, de nyelvészeti és filozófiai írásokban is előfordul.

Példamondatok:

- A kormány viszonyulása a nemzetközi nyomáshoz megváltozott a válság hatására.

- A vállalat viszonyulása a környezetvédelmi előírásokhoz befolyásolja a hosszú távú stratégiát.

- A tanulmány a nyelvi jelenség viszonyulását a társadalmi kontextushoz vizsgálja.