viszkozitásra

A viszkozitás a folyadék vagy sűrű anyag belső ellenállása az alakváltozásokkal szemben, amely a rétegek egymáshoz viszonyított csúszásából adódó belső surlódást jellemzi. A dinamikus viszkozitás μ a nyírófeszítés és a nyírógradienst összefüggésben írja le; a kinematikus viszkozitás ν = μ/ρ a sűrűség figyelembevételével adható meg. Az SI mértékegység a Pascal-szekundum (Pa·s). Gyakori régi egységek a poise (P) és a centipoise (cP): 1 P = 0,1 Pa·s, 1 cP = 0,001 Pa·s. A víz körülbelül 20 °C-on kb. 1 cP viszkozitású.

A hőmérséklet hatására a viszkozitás változik: általában a hőmérséklet emelésével a viszkozitás csökken, és ezt a kapcsolatot gyakran Arrhenius- vagy Andrade-egyenlettel írják le. A gyakorlati mérésekhez fontos a sűrűség is, mert a kinematikus viszkozitás a μ/ρ arányában értelmezhető. A viszkozitást gyakran Stokes (St) vagy centistokes (cSt) egységekben is kifejezik, amelyek a kinematikus viszkozitás mértékegységei: 1 St = 1 cm^2/s; 1 cSt = 0,01 St = 1×10^-6 m^2/s.

Newtoniás és nem-Newtoniás viselkedés. Newtoniás folyadékok esetén a viszkozitás a nyírósebességtől független; nem-Newtoniás folyadékoknál a viszkozitás a nyírósebességtől függ. Példák: nyírócsökkentő (shear-thinning) anyagokhoz tartozik a ketchup vagy a majonéz; nyíró-növelő (shear-thickening) anyagok közé sorolhatók bizonyos suspenciók, a Bingham-plasztikus anyagok pedig nyírófeszültséghez kötött kezdeti folyáshigyével rendelkeznek, például fogkrémek és néhány paszta.

Mérésükre különféle eszközöket használnak: kapilláris viscométerek (például Ostwald, Ubbelohde) kis nyírósebességeknél, forgó viscométerek (Brookfield, más kereskedelmi készülékek) és rheométerek a kapacitív vagy dinamikus tesztekhez. A viszkozitás alapvető tulajdonság a kenőanyagok, festékek, élelmiszerek és gyógyszer- illetve kozmetikai termékek teljesítményének és feldolgozhatóságának meghatározásában.