viselkedésterápiával

Viselkedésterápia olyan pszichoterápiás megközelítés, amely a tanulási elméleten alapul, a megfigyelhető viselkedésre és a környezeti ingerekre összpontosít. A terápiás munka gyakran funkcionális elemzéssel indul, amely megpróbálja feltárni, hogy mely ingerek és következmények tartják fenn a problémás viselkedést, és hogyan lehet azt megváltoztatni célviselkedések megerősítésével.

Jellemző technikái közé tartozik az operáns kondicionáláson alapuló megközelítés, amelyben megerősítés vagy token economy segíti a kívánt viselkedések erősítését; a viselkedésformálás és készségfejlesztés; valamint viselkedéses expozíció és deszenzitizáció félelmek és fóbiák esetén. Depresszióban gyakori a viselkedésaktiváció, autizmus spektrumzavar esetén pedig az alkalmazott viselkedéselemzés (ABA) elveinek megfelelő intervenciók. Emellett gyakran alkalmazzák a szokások átalakítását, modellálást és szociális készségfejlesztést, és a megközelítéset gyakran kísérik a család és a közvetlen környezet bevonása.

Alkalmazási területek közé tartoznak a szorongásos zavarok, fóbiák, OCD, depresszió, viselkedési problémák, és bizonyos tanulási vagy figyelemzavarokkal járó kihívások. A vizsgálatok szerint a viselkedésterápia sok esetben hatékony, különösen expozíciós technikáknál és viselkedésalapú intervencióknál; gyakran integrálják kognitív viselkedésterápiával (KBT). Minden esetben fontos a funkcionális értékelés, az egyéni igények figyelembevétele, valamint kultúrális és etikai tényezők tiszteletben tartása.