viaszpecsétet

A viaszpecsétet eredetileg dokumentumok hitelesítésére és lezárására használták. Két fő részből áll: a pecsételő viaszból és a pecsétnyomóból. A viasz egy speciális keverék, általában méhviaszból, gyantából és pigmentekből áll, ami hevítés hatására megolvad és lehűléskor megkeményedik. A pecsétnyomó pedig egy faragott vagy gravírozott felület, amely mintát vagy szimbólumot tartalmaz.

A viaszpecsételés folyamata a következő: a viaszt felmelegítik, amíg folyékony nem lesz, majd egy cseppet a dokumentum szélére vagy a boríték peremére cseppentik. Ezt követően a még meleg, puha viaszba belenyomják a pecsétnyomót, ami így egy maradandó, egyedi mintát hagy a viaszban. Ez a minta igazolta a dokumentum eredetiségét és azt, hogy azt illetéktelenek nem nyitották fel.

A viaszpecséteket széles körben használták évszázadokon keresztül a diplomáciában, a kereskedelemben és a magánlevelezésben. Híres családok, királyi udvarok és hivatalok saját egyedi pecsétnyomókkal rendelkeztek. A modern időkben, az írógépek és a számítógépek elterjedésével a viaszpecsétek használata jelentősen csökkent. Azonban továbbra is használják alkalmanként különleges eseményeken, meghívókon, vagy dekorációs célokra, megőrizve történelmi és esztétikai értékét.