vezérléstechnológiában

Vezérléstechnológia az olyan rendszerek tervezésével, megvalósításával és üzemeltetésével foglalkozó mérnöki tudományág, amely dinamikus folyamatok vagy gépek viselkedését szabályozza a megcélzott teljesítmény, stabilitás és biztonság elérése érdekében. A terület középpontjában a mérés, az irányítás és a végrehajtás elemeinek integrációja áll, valamint a folyamatok- és gépek viselkedésének modellezése és optimalizálása.

Fő összetevők közé tartoznak a szenzorok (mérőműszerek), az aktuatork (aktuátorok), a szabályozó egységek, a kommunikációs hálózatok és a visszacsatoló hurkok. A vezérlés lehet központi vagy elosztott, gyakran PLC-alapú vagy DCS-hez kapcsolódó, HMI- vagy SCADA-rendszerekkel kiegészítve.

Vezetési stratégiák közé tartoznak a klasszikus kontrollok (PID, lead-lag), a frekvencia- és időalapú módszerek, valamint a modern, állapot-tér alapú, robusztus és adaptív kontrollok. Gyakran alkalmazzák előrejelző kontrollt (Model Predictive Control, MPC). Az architektúrák lehetnek központosítottak, elosztottak vagy hierarchikusak, és számos MIMO-rendszert érintenek.

Modellezés és tervezés során differenciálegyenletek, átviteli függvények vagy állapot-tér modellek használata történik; azonosítás, szimuláció és valós idejű kivitelezés, hardver-in-the-loop vagy szoros üzemben történő tesztelés is része a folyamatnak.

Alkalmazási területek közé tartozik a folyamatiparágak (vegyipar, petrokémia), a gyártás, a robotika, az energetika, az épületautomatizálás és a közúti vagy repülőgép-ipar. Kihívások a nonlinearitás, időkésleltetések és zajok, valamint a megbízhatóság, biztonság és kiberbiztonság biztosítása. A terület oktatása és kutatása interdiszpiplináris, s a mérnöki és számítástechnikai ismereteket ötvözi, gyakorlati szabványok és minőségbiztosítási igények mentén.