vezérléseket

A vezérléseket olyan rendszerek és készülékek összességének értjük, amelyek egy folyamat vagy gép viselkedését a kívánt állapot elérése érdekében szabályozzák. Céljuk a megbízható, hatékony és biztonságos működés biztosítása a működési feltételek változásainak figyelembevételével. A vezérléseket alapvetően érzékelők, aktorok és vezérlőegységek alkotják, amelyeket gyakran kommunikációs hálózat köt össze. Az érzékelők szolgáltatják a valós állapot adatait, az aktorok végrehajtják a fizikai beavatkozásokat, a vezérlőegység pedig algoritmusokkal dönt a beavatkozásról.

A vezérléseket osztályozására a hurok típusa szolgál: nyílt hurokú és zárt hurokú vezérlések. A nyílt hurokú rendszerek közvetlen bemenettel működnek a visszacsatolás nélkül, a zárt hurokú rendszerek pedig a kimenetet figyelik és ennek alapján korrigálnak. Gyakori szabályozási módszerek közé tartozik a PID, az adaptív és a modellezésen alapuló megközelítések. Jelenleg a digitális és beágyazott vezérlések dominálnak: sok egység mikroprocesszor vagy PLC nyomán futó programokkal, szoftveres algoritmusokkal dolgozik.

A vezérléseket széles körben alkalmazzák: ipari automatizálásban, közlekedésben, energiatermelésben és fogyasztásban, háztartási eszközökben, orvosi berendezésekben, autóiparban. Történeti fejlődésük a mechanikus és elektromechanikus megoldásoktól a digitális, számítógépes és beágyazott rendszerek felé haladt; a 20. század közepétől a PLC-k és mikrovezérlők elterjedése tágította a lehetőségeket.