vesikuláknak

Vesikuláknak kis méretű, membránnal határolt üregek a sejtekben és a sejtek közötti kommunikációban is fontos szerepet töltenek be. Ezek lipid kettős réteggel határolt buborékok, általában 30–1000 nanométer átmérőjűek, és anyagokat szállítanak vagy tárolnak a különböző sejtszintű helyek között.

Az intracelluláris vesikulák eredetük és működésük szerint különböznek. Egyesek az endoplazmatikus retikulumból vagy a Golgi- apparátusból kerülnek ki, mások pedig a plazmamembránról válnak ki endocytózis vagy exocytózis útján. A képződést és célba érkezést coat fehérjék, például COPI, COPII és klathrin segítik, míg a célba érkezést SNARE és Rab fehérjék szabályozzák.

Fő funkcióik közé tartozik az anyagok sejtoldali szállítása, enzimek és receptorok célba juttatása, a membránok megújítása és a hulladékanyagok elkülönítése a sejten belül. Szekréciós vesikulák exocitózissal anyagokat juttatnak a sejtfelszínre vagy az extracelluláris térbe, endocitózissal pedig külső anyagokat vesznek fel.

Speciális példák közé tartoznak a szinaptikus vesikulák, amelyek idegsejtekben neurotranszmittereket tárolnak és Ca2+-függő exocitózissal szabadítják fel őket; továbbá lizoszomális és endoszomatás vesikulák szerepe a bontási és feldolgozási folyamatokban. A vesikulák típusa és felépítése a sejt típusától függően változik.

Extracelluláris vesikulák közé tartoznak az exoszómák és mikrovésikulák, amelyeket a sejtek a környezetbe bocsátanak ki. Ezek részt vesznek az intercelluláris kommunikációban, hordoznak fehérjéket és nukleinsavakat, és vizsgálataik fontosak a diagnosztikában és a betegségek megértésében.