vakságot

Vakság, vagyis a látás súlyos vagy teljes elvesztése, olyan állapot, amelyben a vizuális képesség jelentősen korlátozódik és gyakran nem korrigálható megfelelően szemüveggel, kontaktlencsével vagy egyes kezelésekkel. A fogalom magában foglalja a teljes vakságot és a súlyos látáskárosodást, amely megnehezíti a mindennapi tevékenységeket, a közlekedést, az olvasást és a munkát. A vakság okai között megtalálhatók veleszületett állapotok (például genetikai rendellenességek, koraszüléshez köthető szemproblémák) és szerzett betegségek (például glaukóma, diabéteszes retinopátia, katarakta), sérülések, fertőzések és gyulladások; továbbá életmód- és általános egészségi állapotok is hozzájárulhatnak a kockázathoz.

Típusok és megkülönböztetések: teljes vakság és súlyos látáskárosodás; a jogi definíciók országonként változnak, és befolyásolhatják az érintettek társadalmi és gazdasági helyzetét.

Diagnózis és kezelés: a szemészeti vizsgálatok során mérik a látásélességet és a látótérkieséseket; a kiváltó ok kezelése lehet például katarakta esetén műtét, diabétesz vagy magas vérnyomás kontrollja, gyulladások kezelése. Bizonyos esetekben a rehabilitáció és a látássérült segédeszközök használata számos mindennapi tevékenységben támogatja az önállóságot.

Támogatás és rehabilitáció: braille, fehér bot, hangos könyvek és képernyőolvasók, valamint orientációs és mobilitási képzések segítik a függetlenséget; a társadalmi befogadás és az akadálymentes környezet kulcsfontosságú. Megelőzés: rendszeres szemészeti vizsgálatok, az alapbetegségek megfelelő kezelése és a szemvédelmet szolgáló életmód.