víztartalom

A víztartalom, vagy nedvességtartalom, a vizet tartalmazó anyagban lévő víz tömegének arányát jelenti. A kifejezés általában a tömeg-alapon mért víztartalomra utal, amelyet lehet nedvességtartalom szárazanyaghoz viszonyított vagy teljes tömeggel arányos módon kifejezni. A leggyakoribb kijelölések a nedvességtartalom nedvesség tartalom veszi a víztartalom tömeg arányát szárazanyaghoz viszonyítva (dry basis) és nedvesség tartalom a teljes tömegre (wet basis) vonatkozóan.

A víztartalom mérése többféle módon történhet. Gravimetriás módszer: a mintát meghatározott hőmérsékleten szárítják (általában 105 Celsius fokon), és a tömegcsökkenés alapján számítják ki a víz mennyiségét. Szárítással mért víztartalom gyakran jegyzik a szárazanyag tömegéhez viszonyítva. Pontos mérésekre szolgálhat a Karl Fischer-titráció vagy más kémiai technikák, amelyek alacsony nedvességtartalmat is kimutatnak. Sűrített esetekben infravörös vagy továbbfejlesztett nedvességtartalom-analízis is alkalmazható.

Fontos kontextusok közé tartozik az élelmiszeripar, a talajtan és az építőanyagok vizsgálata. Élelmiszerekben a víztartalom befolyásolja a textúrát, stabilitást és a romlási folyamatokat; gyakran összefügg a vízaktivitással (aw), amely a mikrobiális növekedésre és a kémiai reakciókra hat. A talajokban a víztartalom volumetrikusan vagy gravimetriusan is megadható, és szerepet játszik a növények vízfelvételében, a mezőgazdasági vízgazdálkodásban és a talajképző folyamatokban. Anyagtudományban a víztartalom befolyásolja a mechnikai tulajdonságokat, a zsugorodást és a korróziót.

Megkülönböztethető a vízaktivitástól (aw), amely a víz fizikai állapotát és a mikrobiális növekedést befolyásoló termodinamikai tulajdonság.