utókezelésre

Az utókezelés, vagy utókezelésre utaló kifejezés alatt a terápiát követő gondozási tevékenységek összességét értjük. Célja a gyógyulás támogatása, a mellékhatások kezelése, a szövődmények megelőzése, és a betegség kiújulásának időbeni felismerése.

A tipikus utókezelési program magában foglalja a rendszeres kontrollvizsgálatokat és szükség szerinti képalkotó vagy laborvizsgálatokat, a felügyelet alatt álló gyógyszeres kezelés folytatását vagy módosítását, valamint a funkciók helyreállítását támogató rehabilitációt (fizikoterápia, ergoterápia). Emellett fontos a seb- vagy területkezelés, tünet- és fájdalomkezelés, életmóddal kapcsolatos tanácsadás (táplálkozás, testmozgás, rekreáció), és szükség esetén pszichoszociális támogatás.

Az utókezelés alkalmazási területei szélesek: onkológiában a kiújulás megelőzése és a hosszú távú túlélés növelése érdekében, fogászati beavatkozások után a rehabilitáció és szövődmények elkerülése, ortopédiában a funkciófeltöltés és ismételt terhelés megkönnyítése, illetve kardiológiában a tartós terhelhetőség és gyógyszer-tolerancia nyomon követése.

A tervezés gyakran multidiszciplináris team munkája, és a beteg is aktív része a tervezésnek. A személyre szabott utókezelési terv figyelembe veszi az előzményeket, a terápia típusát, a kockázatokat és a beteg lehetőségeit.

Fontos, hogy az utókezelés időben kezdődő és következetes legyen: a késedelmes vagy hiányos gondozás növelheti a kiújulás esélyét, a krónikus szövődmények és az életminőség romlásának kockázatát.