udvariasságjelleg

Udvariasságjelleg (udvariasság-stílus) a nyelvi stílus egyik dimenziója, amely a beszélő által közölt tiszteletet, formális távolságot és udvariassági szintet tükrözi. A fogalom a társalgási magatartások és a beszédformák politeness (udvariasság) jelzéseinek összességét írja le, különösen a beszélő és a címzett közötti társadalmi viszony tükrében. Magyarországon ez a jelleg szorosan összefonódik a tegezés-magázás dichotómiájával, a személyes címzéssel és a hozzájuk kapcsolódó igei és lexikai formákkal.

A udvariasságjelleget több jelző és mechanizmus tükrözi. Ilyen például a személyes névmás használata: tegezés (te/ti) kontra magázás (ön/önök), valamint a verbális ragozásban és az írásos formákban megjelenő udvarias alakok használata (például "Meg tudja tenni?" a magázó, "Meg tudsz tenni?" a tegező stílusban). Emellett fontos szerep jut a konkrét udvarias kifejezéseknek és formuláknak (kérem, legyen szíves, köszönöm), illetve a beszédtaktikáknak (kérő mondatok, feltételes mód használata, disz kter). A nyelvi udvariasság jellegét a kontextus is meghatározza: munkahelyi hivatalos kommunikáció, szolgáltatói interakciók, hivatalos írásbeliség vagy magánbeszélgetés különböző rétegei.

Területi alkalmazása: a udvariasságjelleg elemzése fontos a pragmatikai és szociolingvisztikai kutatásokban, nyelvlecke-tervezésben, írott és beszélt szövegek értelmezésében. A stílusváltozatok dinamikusak, és kultúránként, helyzetenként változnak, ezért a szempontrendszer gyakran elemzi, hogyan jelzi a beszélő a társadalmi státuszt, távolságot és kötelezettségvállalást.