tüdszövetet

A tüdőszövet a tüdő funkcionális szövete, amely a légzés során a levegő és a vér közötti gázcserét biztosítja. A tüdőszövet két fő részből áll: a légutakból álló bronchialis és bronchioláris hálózatból, és a léghólyagocskákból (alveolusok) valamint az ezeket körülvevő kötő- és rostos szövetekből. Az alveolusok a tüdő zóna legkisebb funkcionális egységei, ahol a levegő érintkezik a vékony falú kapillárisokkal.

Az alveolus falát kettős sejtsor alkotja: a típus I pneumocyták felülete vékony, gázcserére specializálódott sejtréteget képez, míg a típus II pneumocyták surfactantot termelnek, amely csökkenti a felületi feszültséget és elősegíti a léghólyagocskák nyitva tartását. Az alveolus belsejében jelen vannak alveoláris macrophagok (dust cells), amelyek részecskék és kórokozók eltávolításában vesznek részt. Az alveolusokat és a légutakat lebegő kötő- és rostos szövetek, valamint a vékony interstitium tartja szerkezetében. A kapilláris hálózat közvetlen kapcsolatban áll a gázcserével.

Fő feladata a gázcsere: oxigént juttat a véráramba, és kiválasztja a szén-dioxidot. A surfactant jelenléte lehetővé teszi a felületek stabilitását és megkönnyíti a tüdő nyitását a belégzés során. A tüdőszövet immunvédelmet is nyújt a beszívott részecskékkel szemben az alveoláris macrophagok révén.

Klinikai értelemben a tüdőszövet érintettsége számos betegségben jelentkezik: interstitiális tüdőbetegségekben fibrosis alakulhat ki, amely megnehezíti a diffúziót; a surfactant-termelés és a légutak működése gyulladásos állapotok vagy károsító hatások hatására romolhat. A tüdőszövet állapotától függő diffúziós kapacitás fontos klinikai paraméter.