távolságmérésbl

Távolságmérés, vagy a távolság meghatározása két pont között, alapvető a geodéziában, navigációban, mérnöki feladatokban és a robotikában. A fogalom a mindennapi nyelvben gyakran előfordul, de a helyes írásmód a távolságmérés; a “távolságmérésbl” valószínű hibás írásmód. A módszerek a mérés céljától és a környezet követelményeitől függően változnak.

Az időalapú mérések közé tartozik a time-of-flight elv, amelynél a jel útjának megtett idejét mérik. Lézeres távolságmérés (LiDAR) és radar alapú rendszerek ezt a megközelítést alkalmazzák. A fény vagy a rádióhullámok visszaérkezési idejét felhasználva számítják ki a távolságot.

Fázisalapú módszerek közé tartozik az interferometria, amely a hullámtextúra fáziseltérése alapján adja meg a távolságot, gyakran nagyobb pontosságot érve el, mint az egyszerű időalapú megoldások. Trianguláció és fotogrammetria a szögek és alapvonal felhasználásával határozza meg a távolságot, míg a strukturált fényes 3D szkennelés mintázatokat és felületeket rögzít.

Ultrahangos mérések hanghullámok visszaverődésével működnek, jellemzően rövidebb távolságokra. GNSS-alapú megoldások a műholdas jelek alapján számítják a távolságot, például pseudorange mérésekkel; gyakran más technológiákkal együtt használják.

Pontosság és alkalmazhatóság függ a módszertől: mm-től méterig terjedő skálák érhetők el, a környezet és a mérőeszköz kalibrációja pedig jelentős hatással van rá. Alkalmazási területek közé tartozik a földmérés, térképezés, építészet, robotika, önvezető járművek, ipari automatizálás és űrkutatás.